Felszerelés

Blasius Bali 5 custom basszusgitár:

A Blasius cég basszusgitárok építésére specializálódott magyar manufaktúra, ahol nincs lehetetlen. Ezért is választottam őket, mert amellett hogy világszínvonalú, professzionális hangszereket készítenek, mindenféle speciális igényt ki tudnak elégíteni. Az én esetemben ez a “speciális igény” több dolgot is jelent: először is balkezesként az első pillanattól fogva azzal kell együtt élnem, hogy szinte semmilyen lehetőségem sincs kipróbálni az áhított hangszert vásárlás előtt, mivel egész egyszerűen nincs komolyabbnak számító balkezes basszusgitár készleten semelyik hazai hangszerboltban. Erről nem a kereskedők tehetnek, sőt igazából senki. A magyar piac kicsi, emiatt sajnos nem éri meg készleten tartani drágább balkezes hangszert, mert előfordulhat, hogy évekig áll benne a kereskedő pénze, mire el tudja adni. A másik nyomós ok, hogy még a nagy nevű gyártók rendelhető balkezes modelljeiből is minimális választék van, valamint maga a nagy, “patinás” gyártó neve és az árcédula sem garancia a minőségre, ahogy tapasztaltam. A következő, és ugyanennyire fontos ok, amiért a Blasius-t választottam – a minőség mellett – a személyre szabás lehetősége. Ebben benne vannak a felhasznált faanyagok, a változó menzúra, a led-es fogólapvilágítás és az elektronika mágneses takarólapja (amely hihetetlenül megkönnyíti az elemcserét, ez pedig koncerten bizony életmentő). A Blasiusomat 2017 óta használom koncerteken, stúdióban, tv felvételeken, mindenhol. A Nehéz Szó albumon, illetve az ‘Életfogytig’ és a ‘Tetszhalál’ c. dalokban hallható.

Az én custom Blasiusom alapja a Bali modell, az általam kért extrákkal:

-változó menzúra

                          – kőris/mahagóni test 

                          – magyar cseresznye top

                          – LED világítás a fogólapban

A hangszedők: -Delano MC 5 FE/EB hátul

                           -Delano PMVC 5 FE/M2 elöl

3 sávos Zolkow aktív elektronika

Schaller M4 lightweight hangolókulcsok

Osztott húrláb

Grafitszálas merevítés a nyakban

Pau ferro fogólap

Jelenleg Dingwall 45-127 húrt használok, és egyelőre bejövős. Korábban Daddario EXL 170BT és Daddario XB 130SL-t favorizáltam, de nemrég egy kis kísérletezésbe kezdtem. Ki akartam próbálni a vékonyabb húrokat, mert azt éreztem az utóbbi időben, hogy túl kemények a húrok, amiket használok. Így esett a választásom a Dingwall húrokra, és bár eddig nincs sok tapasztalatom velük, de egyelőre jónak tűnik. Feltevődik a kérdés, hogy mégis minek nekem vékonyabb húr? A válasz egyszerű, habár nekem is idő kellett, mire rájöttem. Mivel eleve változó menzúrájú a hangszer, így a G-húr kivételével az összes többi húr menzúrája hosszabb, tehát bármilyen vastagságú húrt is rakunk fel, mindegyik feszesebb lesz, mint egy hagyományos (34”-es) menzúrájú basszusgitáron (a hosszabb menzúra miatt ugyanabban a hangolásban feszesebb a húr – lényegében erre találták ki a változó menzúrát). És mivel standard hangolásban vagyok, a húrok mélyebb hangolás miatti lazasága sem jelentkezik.

Schecter Stiletto studio 5LH basszusgitár:

A studio 5-öt használtam a legtöbb felvételen a Blasius előtt. Valódi igásló, és minden stílusban megállja a helyét, mixben remekül működik a hangja, három nagylemezt is ezzel játszottam fel (Vízválasztó, A Folyamat Zajlik, Válaszok Után). Jóval az árkategóriája feletti színvonalat képvisel mind hangban, mind kivitelezésben. Manapság, azt gondolom a koreai jelző már semmifajta félelemre nem ad okot, mint mondjuk 20-25 évvel ezelőtt, amikor lényegében a sz@r szinonimája volt. A Studio 5-nek igényes a kivitelezése, szép a kidolgozása. Az egyetlen, ami lerontja az összképet az olcsó, gagyi érzést keltő és sajnos valóban kicsit gagyi hardverek, a kulcsok és a potik. A kulcsok nem bírják sokáig a gyűrődést, viszont a húrláb nem túl bíztató kinézete ellenére teljesen rendben van. A szárnyak mahagóniból vannak, az átmenyőnyak ötrétegű dió-jávor csíkokból áll, a fogólap rózsafa, a hangszedők aktív EMG-k. A gyári háromutas elektronikát kicseréltettem Zolkow elektronikára. A hangja kicsit a music man felé húz, szépen alakítható, alapvetően középdús, röfögős karakter. Jelenleg ezt használom koncerten az A-hangolású dalokhoz, a középdús karakternek köszönhetően pedig szépen átszól a zenén a legmélyebb regiszterekben is. Ami még fontos, hogy a Studio 5 menzúrája 35” hosszú, ami abszolút alkalmassá teszi az alternatív hangolásokra, szép kiegyenlítetten szól minden húrja, ár-értékben nagyon jó hangszer.

Schecter Riot 5LH basszusgitár:

A Riot mintha kicsit mostohagyerek lenne Schecteréknél, pedig ez a 2009-es Riot modell messze a legjobb Schecter, ami sorozatgyártásban készült. A 2-3-szor drágább, magasabb kategóriájú hangszerekkel gond nélkül állja a versenyt. A Riot szintén átmenőnyakú darab, 35” menzúrával, kőris szárnyakkal, rajtuk madárszemes jávor toppal, ötrétegű jávor/dió nyakkal, a testtel egyező fejmintázattal (matched headstock). A kidolgozás szintén szuperigényes, itt is egyedül a hangolókulcsok a hangszer egyetlen gyenge pontja. A hangszedők passzív EMG-k, a gyári kétutas aktív elektronikát háromutas Zolkowra cseréltem. A Riot tulajdonképpen az Ibanez btb Schecter verziója, két különbséggel: az alsó szarv lefelé ívelt, amitől számomra esztétikusabb, a másik hogy a Riot sokkal jobb a BTB-nél. Sajnos a 2015 augusztusi nagy budapesti “árvíznél”, amikor a fél város – és a Depresszió zenekar próbaterme – víz alá került, sajnos a Riot is megázott, és a húrlábnál meg is repedt a test. Hálistennek a hangszer teljesen használható, azóta is ez az egyik kedvencem, a ‘Csak a Zene’ és ‘Valami Készül’ c. dalokban hallható.

Sire V7 vintage 5 ash LH candy apple red basszusgitár: 

A Sire az első olyan hangszerem, amit használtan vettem, lévén balkezes basszusgitárokból nincs túlkínálat a használt piacon. Így hát amikor megláttam a hirdetést, amelyben szerepelt, azonnal lecsaptam rá. Régi-régi álmom volt egy jazz bass, de nem szerettem volna 5-600e ft-ot kiadni egy Fenderért, viszont tudtam, hogy a Sire basszusgitárokat Marcus Miller neve fémjelzi. Miller nevét garanciának vettem a minőségre, és nagyon jó boltot csináltam. Aktív-passzív kapcsoló, félparametrikus középszabályzás, 18V-os elektronika, kényelmes, jól játszható hangszer. Gyönyörűen hozza a modern jazz bass karaktert, ami egy az egyben tud Marcus Millerül szólni, ha az kell. 

Axe fx II: 

Az axe fx-et manapság már szinte senkinek nem kell bemutatni, ez a high end kategóriás effektprocesszor az új kor zászlóshajója. A modellezős/profilozós eszközöké a jövő, hiszen kicsik és kompaktak. Ki akarna minden egyes koncertre elcipelni egy baromi nehéz erősítőt egy még sokkal nehezebb ládával, amikor egy ilyen 4-5 kg-os “kütyüvel” egy komplett stúdiót teremthet a színpadra, stúdió minőségű megszólalással? Kevesen. Én abszolút megértem azokat, akik ragaszkodnak a hagyományos fej-láda összeállításhoz, az azárt totálisan más feeling. Jammelősebb, szólisztikusabb zenéknél fontos a feeling a színpadon, azt pedig egy rendesen megdörrenő, gatyaszár lengető stack tudja hozni. Azonban a Depressziónál, és általában a metalzenekaroknál fontos, hogy minél kevesebb zaj legyen a színpadon, amit az ének- és dobmikrofonok “bevesznek”, így tisztább a hangkép, sokkal könnyebb jól megszólaltatni a produkciót, hiszen egészen minimálisak az áthallások. Természetesen az oldschool arcok kikérik maguknak ezt a kijelentést, azonban azt gondolom a Depresszió élő megszólalása minket igazol. Aki nem hisz nekem, fáradjon el egy Depi koncertre, és győződjön meg a saját fülével, hogy miért fontos az áthallásoktól mentes színpad. 

A lehető legkevesebb áthallás iránti igényt tehát tökéletesen kielégíti az Axe fx, ráadásul többféle legendás erősítő- és ládamodell közül választhatunk, nem kell csereberélgetni a felszerelést hogy megtaláljuk az áhított soundot. Pluszban itt van még egy rakás effekt, amik manapság lényegében elngedhetetlenek: kompresszor, torzító, eq, hangerő pedál, wah(!). Ráadásul az Axe fx II interface-ként is használható, ami szintén sokat nyom a latba, hiszen így lényegében lehet saját házistúdiónk, csak egy laptop és egy Axe fx II vagy Axe fx III kell, és máris stúdióminőségű gitár- és basszusgitárjelet rögzíthetünk. 

Mindent összevetve az Axe fx 2021-ben kis túlzással nélkülözhetetlen a zenéléssel komolyabb szinten foglalkozóknál.

EBS-1 classic preamp:

A legendás svéd gyártó első termékeinek egyike, amelyre 2009-ben tettem szert, persze használtan, hiszen már több, mint húsz éve nem gyártják. Zseniális cucc, nem hiába lett viszonylag gyorsan az egyik legelismertebb gyártó az EBS. A classic 1 egy fullcsöves előfok, parametrikus középszabályzással, beépített kompresszorral, egyéb – mikrokapcsolókkal paraméterezhető – lehetőségekkel. És ami a lényeg: fantasztikus hangminőséggel. A classic 1 a koncertszettem része 2009 óta, és nagyon szeretem, ezt használom a tiszta csatornára. Koncerten a Depresszió bass setup két csatornán jelenik meg: a tiszta csatorna az EBS-ből szólal meg, a torzított pedig szintén az EBS-ből indul, és megy tovább az Axe fx-be. Így Szabi (Szűcs Szabi) az FOH-ban (front of house) tetszés szerint tudja arányba állítani a két csatorna arányát, illetve a hangszínekbe is könnyebben tud beavatkozni, ha szükségesnek látja. 

A Kaosamp a Blasiushoz hasonló kis magyar manufaktúra, amely mögött Mártonffy ‘Mákos’ Ákos áll, a Pornbass pedig az ő saját tervezésű és gyártású basszuserősítője. 2014-ben lettem Pornbass tulajdonos, sokáig koncerthangzásom alapját képezte, jelenleg a playthrough videóknál nélkülözhetetlen.

A Pornbass egy 750W teljesítményű, full csöves előfokozatú basszusgitár erősítő, kapcsolóüzemű táppal, tehát súlyra könnyű, kb 6 kg. Emiatt a pehelysúly miatt ideális koncerteszköz, hisz könnyű hozni vinni, az előfokban található csöveknek köszönhetően pedig gyönyörű kerek, punchy hangja van. Rettentő hasznos feature a parametrikus középszabályzás, így bármilyen hangszerhez hozzáigazíthatjuk az erősítőt, kiszűrhetjük a zavaró frekvenciákat.

Összességében a Pornbass egy kiváló basszuserősítő, Mákos neve pedig garancia a minőségre, mindenkinek ajánlatos kipróbálni.